, (régen: darék = der-ék) fn. tt. derekat, tb. derekak. Személyragozva: derekam, derekad, dereka stb. Más névragok felvételekor az ékezetet jobbára megtartja, pl. derékba, derékra, derékhoz, derékból, derékig. Ámbár tájszokásilag ékvesztve is ragoztatik. 1) Általán jelenti a testnek főrészét, vastagát, tőkéjét, pl. Állat dereka, fának dereka, kocsiszekér dereka, hajó dereka. 2) Különösen az emberben, és négylábu állatokban: a vállak vagy marjak, és hátulsó lábak közötti testtömeg, melyben a mell, hát, és has foglaltatik. Átölelni valakit derékban. Átfogni a csikó derekát. A ,Magyar nyelvészet I. kötetében a magyar nép talányai közt terjegető névvel jeleztetik. 3) Legszorosabb ért. a hátnak alsó vége, mely a csipők közé esik. Fáj a dereka, eltörték a derekát. Leütni a malacz derekát. Derékon sujtani, találni valakit. 4) Átv. ért. Derékpénz, azaz tőkepénz; derékhad, azaz főhadsereg; derékfogás, azaz a lakomának közepe, legvelősebb ételei (régies). Víz dereka, azaz közepe, fonala. Derék út, azaz országút. (Baranyai szó).
Eredetileg: darék, s ebből érthető, miért ragozásban: derekat, derekak, derekam, mint: fazék, fazekat, fazekak, fazekam. Eredeti értelmére azonos darab, továbbá törzs, törzsök, latin, truncus szóval. De vehetjük terj értelemben is. (Lásd föntebb 2) alatt). A szláv nyelvekben: drék, drjk, driek, a románban driket. A törökben direk am. támoszlop (columen, Stütze).