, (am. dív-aj l. DÍV) mn. tt. dévaj-t, tb. ~ok. Tulajdonkép oly emberről mondatik, ki természeténél fogva vidám kedvü levén, csintalan, elmés tréfákat űz, a társaságot holmi meglepő ötletekkel mulattatja, s megnevettető csinyt követ el másokon; pajzán. Dévajnak mondják azt is, ki a tréfát néha kicsapongólag űzi, s másokat kíméletlenül nyilaz elménczkedéseivel. Baranyában am. bohó, esztelen, azaz ki bohóczosan, ízetlenűl tréfálkodik. Dévaj ember. Képzésre hasonló szilaj, tolvaj szókhoz.