, (desz-ka) fn. tt. deszkát. A fa derekából hosszan hasított lapos hasáb. Vastag, vékony, széles, keskeny deszka. Fenyő-, tölgy-, bükkfából hasogatott deszkák. Pallódeszka. Sodródeszka. Lapos, sovány, mint a deszka. Deszkára kinyujtóztatni a holtat. Földvárra ment deszkát árulni, azaz meghalt. Négy (vagy öt) deszka közé tették, azaz, koporsóba, eltemették. Deszkával födni, bekeríteni valamit. Mint mn. jelent deszkából valót, deszkákból csináltat. Deszka kerítés. Deszka tető. Deszka bolt. Ilyenek rendesen öszvetéve is iratnak: deszkakerítés, deszkatető stb.
Erdélyben így is ejtik: doszka, valamint szlávul is: deszka v. doszka. A szláv nyelvben tesz v teszati am. gyalulni, faragni, mihez hasonló a magyar taszít, toszít, gyeszetel, és doszol, tuszkol, mennyiben a gyalulás taszítással, toszigálással, doszolással jár, miszerint nyelvünkből elemezve am. dosz-ka azaz, gyalulás, illetőleg fürészelés által hasított, doszolt, gyeszetelt fa hasáb.