, DÉZSMÁL, (dézma-al v. dézsma-al) áth. m. dézmál-t. Dézsmát szed, kiveszi a dézsmát. Bort dézsmálni, gabonát dézsmálni. Megdézsmálni az egész határt, szőlőhegyet. Átv. ért. törvénytelen uton az egészből elvesz valamit, lop, csíp, ragad. A szomszédok ugyan megdézsmálták az asztagot. Dézsmálni kell a szavát, azaz keveset kell neki hinni. (Km).