, (der-es) mn. tt. deres-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Dértől lepett, dértől fehéredő. Deres mező, deres fű. Deres a fű, édes lovam ne egyél. (Népd.) 2) Átv. ért. Szürkülő, őszülni kezdő. Deres haj, deres bajusz, szakál. 3) Mondatik a lóról, melynek sötét szürke, egérszinü szőre van. Deres paripa, deres ló. Margit asszony, deres ló, ritka válik benne jó. (Km).