, (der-ít azaz fehérré, világos szinüvé tesz milyen a dér; vagy más származtatással: delít, azaz delivé vagy olyanná tesz mint a dél vagy déli fény) áth. m. derít-ětt, htn. ~ni vagy ~eni. 1) Világosít, felvilágosít, homályt, sötétséget űz. A felszél derít. 2) Átv. ért. gondot, kétséget, szomoruságot oszlat. Földeríteni valaki kedvét. Kedvre deríteni. Földeríteni az ember eszét, a vítatás alatti szövevényes, homályos kérdést. 3) A vegytanban am. valamely folyadékot minden idegen részektől, salaktól megtisztít, világossá tesz, pl. a törött bort vizahólyag által.