, DERÜ, (der-ű vagy del-ű. V. ö. DERÍT) fn. tt. derü-t, tb. ~k. A homálynak, sötétségnek oszlása, világossággal felváltása. Ellentéte: boru. Borúra derü. Ború után derü. Igyunk derűre, igyunk borúra. (Kölcsey). Átv. ért. a szomoruság oszlása, a kedélynek fölvidult állapota.