, (del-i, olyan mint a déli nap, megvan a török nyelvben is) mn. tt. deli-t, tb. ~ek. 1) Szép, különösen termetes, vitézi maga tartásu, vitézileg csinos, ékes. Deli legény, deli vitéz, deli termet, deli tartás. Deli, jeles, ép termete. (Faludi). 2) Hires, neves. Meddig hordód teli, addig lészesz deli, de ha egyszer üres, megvet minden rühes. (Km.) E melléknév leginkább személyekre, s azoknak testi tulajadonságaira, és öltözetére alkalmaztatik. Deli hölgy, deli öltözék, deli arcz. De nem jól mondanók: deli ház, deli fa, deli vidék, stb.