, (déli-báb) ösz. fn. Sajátságos légtünemény a tengeri vidékeken, és messzeterjedő lapányos helyeken, például nálunk a Tisza mellékén, midőn a láthatári légrétegek a napsugaraktól kivált déltájban vagy a déli tájon egyenetlenül fölmelegednek, s ez által különféle látványos képeket tüntetnek a messzéről néző szemeibe, például, mintha a síkot víz borítaná, s szigetek, erdők, városok, faluk vízben lebegnének, vagy néha majd felfordulva, majd kettőztetve függenének a levegőben.
"Szeretője, aki epedve néz rája,
Délibáb, a puszták szép tündér leánya.
Petőfi.
Némelyek, szemeket gyönörködtető szépsége után így elemzik: deli-báb