, (dél-éj-es-ség) fn. tt. delejesség-ět. 1) Az úgynevezett mágnesnek tulajdonsága vagy ereje, melynél fogva az a vasat magához vonzza. 2) A természeti erőnek azon rendkivüli tüneménye, melynél fogva egyik ember a másikra, különösen annak idegrendszerére, erélyes hatást gyakorol, mely által azt más kedélyállapotba hozza, s gyakran meglepő gyógyerőt fejt ki, vagy betegséget idéz elő. Állati delejesség.