, (del-ej vagyis dél-éj) ösz. fn. Köz ismeretü néven am. mágnes, magnesi vasércz, mely a vasat, vagy vasrészekkel biró testeket magához húzza, s szabadon fekvő helyzetében két végeit mindig az égi (déli és éjszaki) sarkak vagy gönczök felé irányozza. Ez utósó tulajdonságát vették különös tekintetbe azok, kik azt delejnek nevezték, minthogy a mágnestű egyik vége dél, másik vége pedig éjszak felé hajlik. Természetes delej; mesterséges delej; fölfegyverzett delej. Újabb kori szó.