, (dar-a-al) áth. m. darál-t. 1) Darát őröl. Daráló malom. Daráló személy.
"Nincsen itthonn
Néném asszony,
Darálni van
A faluban.
(Kisf. K.)
2) Átv. ért. sokat locsog, fecseg, folyvást jár a szája, mint a daráló kő, mely különösen zörög, és zökög. Szapora malom sokat darál. (Km.) Mindent össze vissza darál. Ne daráljatok.