, (děn-cz-ěl) áth. m. děnczěl-t. Általán, valamit ideoda lóbál, jobbra-balra, mintegy döntöget, taszigál. A gyermeket térden denczelni. Testét járásközben denczelni, dőlöngve járni. Másokat denczelni, taszigálni, ideoda nyomni. Balatonmelléki tájszó. Máskép: dönczöl. Elemzésére nézve l. ezt.