, (dar-ázs, rokon vele a török ari) fn. tt. darázs-t, tb. ~ok. A méhhez hasonló rovar, vagy bogár, melytől főleg abban különbözik, hogy felette karcsu dereka van, azaz első és hátulsó részét igen vékony fonal tartja össze. Innen: darázsdereku leány azaz karcsu dereku. A darázst ne szurkáld, vagy: Darázst ne szurkálj. Km. Vén darázs (azaz vén szerelmes) legalább megdongja. Km. Mérges mint a darázs. Sok darázs a legfutóbb paripát is megöli. (Km). Hogy a darázs csípjen meg. Meglepték, mint darázsok a dögöt. (Km). Fajai: czinger darázs, rostás darázs, gyilkos darázs, kecskedarázs. Legnagyobb faj a lódarázs.
Nevét rezegve dongó hangjától kapta. V. ö. DAR, gyök.