, kötszó. 1) Az előmondatnak némileg ellenmondó, ellenvető valamit állít. A páva tollai szépek, de lába, hangja rút. Nyáron örömest vagyok falun, de télen inkább szeretek városban lakni. A bort kedvelem, de sert, ha ingyen adják, sem iszom. Ha jól viseled magadat, nem lesz semmi bajod, de ha roszul, jaj neked. Tisztelet, becsület, de igazság is. A paradicsomnak minden fájáról egyél, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél. Mózes I. k. Káldi. 2) Ellentétileg megfelel az ámbár, noha, jóllehet föltételes kötszóknak. Ámbár ti sokan lesztek, de mi azért nem félünk tőletek. Noha szegény vagyok, de inkább dolgozom, mint kolduljak. 3) Erősen bizonyító vagy tagadó értelmű. De bizony! De biz úgy van. De igaz. De úgy. De úgy ám. De igen. De ő volt. De én mondom. De nem. De még sem. De kérem. Dehogy haragszom, épen nem haragszom. 4) A kedélyben rejlő érzelemnek kitörését, a lelki küzdelemnek vagy kétségnek ellentétét fejezi ki. De már ezt nem tűrhetem. De már az még is sok. De mi tevő legyek tehát? De miért is jöttem én e latrok barlangjába? De ugyan kérlek, ne háborgass. De meddig élsz még vissza türelmemmel? De mit is beszélek? De hová gondolsz az ég szerelméért?
"De mit töröm fejemet,
Hiszen nem csak engemet
Érdekelnek.
Horvát Ádám.
5) Köznépies nyelven gyakran használják nagyító beh helyett. De hamar elsietsz. Jujh de hideg van. Jaj de szép! Jaj de rút!
Rokon vele a sínai ti, latin sed, hellen δα, δε, némely szókötésekben a német da és doch, angolszász deah, góth than stb.