, fn. tt. dárdát. Tulajdonkép hadi fegyver, mely hosszu nyélbe ütött éles tőrből áll, melyet régen gyalogok és lovasok használtak. Rokon értelmüek vele: kép, dsida, szucza, lándsa, kopja, gerely.
A szerelem dárdája
Szívemet általjárja
(Népd.)
Hotsza (hozdsza) asszony a gyermeket, ne neked a dárda. (Kis Viczai 485. l.) Dárdával nekirohanni valakinek. Dárdára szúrni az ellenség fejét. Lovagdárda, éjjeli őrök dárdája, vadászdárda.
Egyezik vele az olasz dardo, és franczia dard. Megvan némely szláv nyelvekben is. Egyébiránt a magyar nyelvből is elemezhető, t. i. vagy = vékony hangon tőrde, azaz, tőrhegyü fegyver, vagy a szintén hegyes eszközt jelentő ár (árr) gyöktől d előtéttel: dár, dárda, mint őr gyökből lett dőr, dőre. V. ö. BÁRD, NYÁRS.