, (dag-ad) önh. m. dagad-tam, ~tál, ~t, v. ~ott. Dagad az életműszeres, vagy műszeretlen test, midőn szokott rendes teriméje, köre kiterjed, nagyobbodik. Dagad a vízbe áztatott szivacs, a megáztatott deszka, a kelésnek indult kovász. Dagad az áradó víz. Dagad a kedves indulatba jött ember kebele. Dagad a kelevényes, mirigyes seb. Addig dagad, mig végre kifakad, szétszakad. Öszvetételei: földagad, kidagad, megdagad, öszvedagad.