, (czucz-or-ka-al) önh. m. czuczorkál-t. Fonóházi szó, s leányról mondatik, ki a szöszt vagy csöpűt meggyujtja, s szájával czuczorog hozzája. Ezen szöszégetésből szokták jövendölgetni, ha férjhez mennek-e a legközelebbi farsangon, vagy nem. Különösen Csalóközben és túl a Dunán divatos tájszó.