, (czinczi-finczi) ösz. mn. tt. czinczifinczi-t, tb. ~k. 1) Gúnyneve oly ifjunak, és kivált leánynak, asszonynak, ki tulságosan gyöngédnek tetetvén magát, igen kényes, érzékeny, mindenen megbántódó. 2) Igen vékony, széllelbéllelt, nápicz (ifju vagy leány). Máskép: inczifinczi. Rokona: iczipiczi.