, (czöl-öm-p) fn. tt. czölömp-öt. 1) Kuvaszebek nyakára kötött fa, máskép: czölönk. Tájejtéssel átvetve: kölöncz, vastaghangon: koloncz. 2) Kankalékos kút gémjének farára akasztott nyomtaték, hogy a veder könnyebben feljőjön. 3) Földbe ásott vastag fa, ágas, nagy karó, máskép: czölöp.