, (czud-ar) fn. és mn. tt. czudar-t, tb. ~ok. 1) Tulajdon értelemben, mint a czondra, czondora változata jelent rongyot. 2) Átv. ért. alávaló, becstelen erkölcsű, galád, gyalázatos. Czudar ember. Szélesb ért. a maga nemében rosz, aljas.
"Czudar biz az (t. i. a bor), de hát igyunk,
Hiszen magyar költők vagyunk.
Vörösmarty.