, (czucz-a) fn. tt. czuczá-t. 1) Népies nyelven am. kedves, szerető, mintegy csókolni való. Édes czuczám. 2) Szúró, hegyes, eszköz. Csáklya czuczája. Rokona szucza, mely régibb nyelvemlékeinkben am. dárda, láncsa. Szuczád villámatjának fényességében (Bécsi codex); sőt eléjön a régi Passióban csucsa alakban is.