, (czup-og) önh. m. czupog-tam, ~tál, ~ott. 1) Öszvehúzott szájon czup hangot ereszt ki, pl. midőn valakit, vagy valamit csókol. 2) Czubukol, a vízben, sárban csobog. Mindkét értelemben hangutánzó. Innen a gyakorlatos czupogat és czupogtat származékok.