, (czöl-ön-k) fn. tt. czölönk-öt. Kis karó vagy fácska, milyent a komondorok, juhász kutyák nyakára akasztanak, hogy futni ne tudjanak, hogy az ocsú nyulakat el ne fogdozzák. Elég egy ebre egy czölönk. (Km). Néha megfordítva is mondják: kölöncz, koloncz.