, (czucz-or) fn. tt. czuczor-t, tb. ~ok. 1) Kiavult, vagy elvont törzsök, melyből czuczorít, czuczorodik, czuczorkál stb. szók származnak. Jelent hěgyěs gömbölyüre öszvehúzott szájat, midőn egyszersmind czucz hang is hallatszik belőle. Rokon vele a csucsor, mely szinte gömbölyü, domboru testet jelent. 2) Számos családok neve, leginkább Mátyusföldön és Komárom vármegyében.