, (hellenül κυπαρισσος) fn. tt. cziprus-t, tb. ~ok. Keleti fanövény, eredetére nézve az egylakiak seregéből, és falkások rendéből, melynek egyik faja örökzöld, a rohadásnak ellenáll, s századokig romolatlanul marad. Ágait a régiek gyászjelül használták, s a költőknél jelennen is a gyásznak, valamint a hűségnek és állandóságnak jelképe.
"Ott egy temetőnek látom keresztjeit,
Bágyadt szél ingatja cziprus leveleit.
(Ányos).