, CZITERA, (hellenül κιϑαρα) fn. tt. czitará-t, v. cziterát. Érczhúros zeneszer, melyet ujjakkal vagy tollal szoktak pengetni; a czimbalommal némileg rokon, de alakjára s verése módjára különbözik tőle. Czitarát verni, czitarát pengetni. És a szózat, a melyet hallék, oly, mint a czitarások szava, kik czitaráznak az ő czitarájokon. (Sz. Ján. Jel. Káldi szerint.)