, (czip-ó) fn. tt. czipó-t. 1) Kisded alaku magyar kenyér, mely gyürkésen, azaz púposan kidomborodik. Nem elég a szó, ha nem elég a czipó. (Km). Árpaczipó. Hetvenkedik, mint árpaczipó a kemenczében. (Km). 2) Több vidékek beszédejtése szerént fehér lisztből sütött domború, gyürkés magyar kenyér, máskép: czipókenyér.
"Vásáruton vásár lesz,
Elég czipókenyér lesz.
(Csalók. népd.)
Minél roszabb a sütő, annál több czipót igér. (Km). Kenyérrel eszi a czipót (km.), azaz együgyű. Másutt is esznek fehér czipót. (Km). Czipópénzre kelt a háza. (Km). Fehér czipó sós turóval használ éhes gyomornak. (Km).
"Fehér czipó, szalonna,
Füstölt hús és káposzta,
A magyarnak étele
Ezzel lakik ő tele.
(Népdal).
Szép czipó. Csunya a ganaj, de szép czipó terem utána. (Km). Vásári czipó. Debreczeni, miskolczi, komáromi, győri czipó.
"Miskolcz, Debreczen, Komárom
Süssön czipót olcsó áron.
(Nemzeti népdal).
Átv. ért. czipónak mondják a háton vagy mellen kinövő púpot. Czipó terem a hátán. Czipó hátú. Czipó száju paripa (tréfás neve az ökörnek).
Gyermeknyelven: pipó, melyhez hasonló pupa, azaz kis púpalaku kenyér, vagy a nagy kenyérnek domója, gyürkéje, mely különösen ízlik, honnan szűk termésü esztendőről mondani szokták: pupa lesz a kenyér, azaz oly drága és kedves, mint a czipó.