, (czicza-macza) ösz. fn. Füzek, rekettyék, s más puha fák molyhos, szőrös rigyáju ága, milyet virágvasárnapkor a katholikusok templomaiban ünnepélyes szertartással szentelni szoktak, emlékezetére Urunk bemenetelének Jeruzsálembe. Tréfás népnyelven jelent szeretőt, kedvest is. Megczirogatja cziczamaczáját.