, (czaf-ra v. czaf-or-a) fn. tt. czafrá-t. 1) Csapodár, gyanus hirben álló leány, lotyó, máskép: czavira, czevere, czafri, czafrinka. Szelidebb értelemben: csintalan, eleven, fürge kis leány. Te kis czafra, hamis czafra. Egyszersmind szelidített név a keményebb kurva, szajha, rima, ringyó helyett. 2) Balaton mellékén: fonóházi vendégség, azaz czafrák vendégsége, mulatsága.