, (czím-ěz-ětt) mn. tt. czímzětt-et. 1) Bizonyos czímmel nevezett, szólított, megkülönböztetett, pl. Sz. Márton püspökről czímzett pannonhegyi főmonostor. Csillagról czímzett nagy kereskedés. 2) Bizonyos czím alatt utasított. A máshoz czímzett levelet tévedésből felbontani.