, (czik-szár) ösz. fn. tt. czikszár-t, tb. ~ak. Növénynem a nyolczhímesek seregéből és háromanyások rendéből; csészéje öt hasábu színes bokrétaforma, állandó bokrétája nincs; magva egy, szegletes, a csészébe zárva. (Polygonum). Fajai számosak. Különösen porcsin czikszár, máskép: porcsfű, disznó pázsit, melynek szára a földön elterjedve hever és csomós, a disznók kedves eledele; magvait télen az apró madarak keresik. (P. aviculare).