, (czin-k) fn. tt. czink-ot. 1) Kissé nyújtható, töredékeiben fénylő, nem igen kemény, s izzó tűzben elrepülő ércz, újabban: horgany. (Zincum). 2) Pilinczk-féle játék neme. A czinkjátékban legnagyobb mesterség a vetés. (Km). 3) Alakosság; gazság, gaztett, honnan: czinkos. Ez értelemben a czin gyök csen, csiny gyökkel látszik azonosnak. V. ö. CSEN, CSINY.