, (l. CZIMBORA) fn. tt. czimbor-t, tb. ~ok. Növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből; virágzása füzéres; füzérkéi kettesével vagy hármasával ülnek a gerinczen, egy-egy bokorban; minden bokor tövén négy vagy hat murva, úgy hogy minden füzérke alá kettő jut, mintha czimborák volnának. (Elymus). Fajai: fövény-, konya czimbor.