, (czet-kötél) ösz. fn. Erős kenderből vert, mintegy negyed hüvelyknyi vastagságu kötél, mely az előmenő czethalászhajóhoz van kötve, s gyűrükben öszveszedve; a másik végén pedig szigony van, melyet a czethalra vetvén a kötelet utána bocsátják, nehogy a hajót felforgassa.