, áth. m. csal-t. 1) Hizelgő szókkal, igéretekkel, csábító szerekkel kecsegtet, hí, hogy magához, vagy valahová jőjön, mely esetben az illető hivott előnyösebb helyzetből vagy állapotból valamely hátrányosb és károsabb helyzetbe vagy állapotba jut. Tolvajbarlangba csalni valakit, és mindenéből kifosztani. Madarakat lépre, csaptába, halakat horogra, vadakat tőrbe, kelepczébe csalni. V. ö. CSALDÖG, CSALÉTEK, CSALSÍP, CSALSZEM. Igekötőkkel: becsalni a házba; kicsalni az ellenséget a várból; valahová felcsalni; valahonnan lecsalni. 2) Tévutra, mintegy csáléra vezet, különösen az ismerő tehetséget hibába ejti. A külszin gyakran csal. Ha szemeim nem csalnak, ő az. Holmi szemfényvesztő, kápráztató tünemények csalják a nézőt. Csal a várakozás, és remény, midőn nem az történik, amit vártunk, reméltünk. 3) Hamis, álnok, ravasz utakon, fogásokkal valakit károsít. Csal a kalmár, ha valódi áru helyett mást ad, ha hamis mértéket használ. A hűtelen tiszt, cseléd csalja az urát, ha hamisan számadol, ha javaiból magának elsajátít. Csalják őt elül-hátul. Ki senkit meg nem csal, könnyen másra bízza dolgát. Km. Ne higyj neki, megcsal. 5) Távolító ragú viszonynévvel am. valakitől álnok módon, hizelegve kizsarol valamit. Pénzt csalni valakitől. Elcsalta tőlem legszebb fegyveremet. Utolsó fillérét kicsalták a korhely társak. 5) Általában hívogat, édesget. Csalom a szívedet, te meg az enyimet, kérjük istenünket, adjon össze minket. Népdal. Erdélyi kiadása I. kötet 86. lap. Csalom a szemedet, te is az enyimet, csókolom a szádat, piros két orczádat. (Ugyanott 87. lap.)
Mennyiben ravasz, álnok cselekvésre vonatkozik, legközelebbi rokona csel, l. ezt; különben mint hivogatást, csábítást jelentőhöz hasonló a hellen καλεω, latin calo, szanszkrit sál (hí), német schellen, stb.