, (csaló-közi) ösz. mn. tt. csalóközi-t, tb. ~ek. Csalóközbe, vagy ~ közből való, oda vonatkozó. Csalóközi szerencse, azaz, midőn valaki a révhez érvén legottan kompba szállhat, és átkelhet. Menj által a Duna csallóközi révén. (Kis tükör). Csalóközi járás.