, (csěn-eg-et-ő) fő- és mn. csengető-t. 1) Ki csenget pl. csengető az isteni szolgálatra, vagy szolgálat alatt. 2) Azon érczvegyítékből készült harangalaku kis eszköz, mely rázás, vagy húzás által csengő hangot ad, máskép: csengetyű, csöngető, csöngetyű.