, (csěn-ěg-et-és) fn. tt. csengetés-t, tb. ~ěk. Ércznek, érczeszköznek, üvegnek stb. olyatén ütése, hogy csenegjen. V. ö. CSĚNG. Pénzcsengetés, pohárcsengetés. Csengetésre letérdelni, s imádkozni; csengetésre elhallgatni. Csengetéssel jelt adni. Tájejtéssel: csöngetés.