, (csen-ev-ész) mn. tt. csenevész-t, tb. ~ek. Növésében csökkent, elsatnyult, elfajult, elkorcsosodott, amiben az állati vagy növényi élet csak úgy teng. Csenevész növények. Csenevész nemzedék.
Bötüáttétellel: mecsevész, Szatmárban: sanyavész, a székelyeknél: sindevész. Ezen változatok nyomán okszerüleg állíthatni, hogy ezen szónak gyöke csen nem egyéb mint a sin, sany gyökök módosítása, melyekből sinlik, sindik, sanyar, sanyarog, sanyarodik származtak. Ide tartozik a rokon értelmü csünik ige gyöke csün.