, (csěnd-ěs) mn. tt. csěnděs-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Minek semmi zaja, nesze nincs. Csendes járás, csendes alvás, csendes lak, csendes utcza, csendes falu, csendes éj. 2) Nyugalmas, békés, mérséklett. Csendes ember, csendes elme, csendes sziv, csendes beszéd, csendes eső, csendes idő, csendes háboru. Könynyü csendes időn kormányt tartani. (Km.) Csendes tenger, Csendes mint a temető. Km. Adják e nevet lovaknak is.