, (csel-éd) fn. tt. cseléd-ět. A régieknél család azaz ház népe értelemben fordul elő, honnan a bibliai nyelvben: cselédes ember, cselédes gazda, am. családos, háznépes, valamint a latin familia is mind háznépet és nemzetséget, mind szolgát vagy szolgákat jelent. Cseléd atyja = Pater familiae. Pázmánnál szinte család: "Ítélvén Dávidnak családjáth. Benigna asszony imádságos könyve. Ma család alatt csupán nemzetséget értünk, ámbár néhutt, péld. Zemplén megyében a Bodrogközben, sőt másutt is népnyelven cselédnek (szolgának) hívják a házhoz tartozó gyermeket is. Édes cselédem, kedves szolgám. Azonban cseléd mai általánosb ért. a háznéphez, családhoz tartozó szolgát jelent, legyen az férfi vagy nőnemű. Férficseléd, kocsis, béres, stb. nőcseléd, szolgáló, dajka, szakácsnő, stb. Cselédet fogadni, elbocsátani. Hű, szorgalmas, munkás, hűtelen, tunya cselédek. Cselédek bére, ruházata, tartása. Cselédek szobája. A jó cseléd megbecsülhetetlen kincs. Km. Nincs jobb a jó cselédnél. Km. Rosz cselédnek kettő a mestere: szó és korbács. Km. Ismert cselédet hét vétekkel inkább, mint ismeretlent egygyel. Km. A jó cseléd mindig talál magának dolgot. Km. A köznép a nőnemet általán fehér cselédnek nevezi, melynek hasonlatára tréfásan divatba jött: vászoncseléd.
Gyöke csel ugyanaz, mely a munkára, dologra vonatkozó cselekszik igéjé. Ormánságban cselérd. Egyezik vele a török kïlïdsi, szintén am. cselekvő, és kul am. szolga és katona. Eléfordul több szláv nyelvekben is: tseled, tselad, czeladz, melyek a delati, dzelati = dolgozni, cselekedni szókkal rokonok.