, fn. tt. csel-t, tb. ~ek. Mások kárára, veszedelmére, rászedésére kigondolt és alkalmazott eszköz, illetőleg cselekvés, mely fortélyos, ravasz úton ér czélt. Cselt szőni, cselt vetni. Hamar cselt vet az öreg nyúl. Km. Csellel bevenni a várat. Valakit cselen fogni, cselen rajta érni. Gonosz, szövevényes, ármányos csel. Hadi, katonai, vadász csel. Udvari csel. Vastaghangon rokona: csal, honnan: cselecsala, cselevendi csalavandi.
Alapérteményre és hangra hasonlók hozzá a hellen δολος, δελεαρ (csalétek), latin dolus, perzsa dsuál (csalás), török csal-mak, (lopni) stb. V. ö. CSAL.