, (csek-el-e azaz, csek-é-lő), fn. tt. cseklét. Jóformán kiavult szó, Sándor J. szerint am. kelepcze, tőrök, húrok, melylyel madarakat, s más vadakat szoktak fogni.
Törzse valószinüleg azon csekél ige, mely a Nyitravölgyben am. megköti magát, t. i. a hurok és kelepcze oly eszköz lévén, melybe a vad belekötelődzik, mely a vadat megköti. Egyébiránt a csikol, csukol törzsekből is származtatható, mintha csikló, csukló volna.