, (csel-ek-ěsz-ik) k. Változattal, cselekědik. A jelen időben (mint a többi hasonló változatu igék) mindkét alakban ragoztatik: cseleksz-ěm, vagy cselekesz-em, ~el, ~ünk, cselekěsz-tek, ~nek, vagy cseleksz-enek; és cselekěd-ěm, ~ěl, ~ünk stb. Első múltban: cselekv-ém, ~él, ~ék. stb. másod múltban: cselekěd-tem, ~tél, ~ětt. par. cselekěd-jél, ohajtó: cseleked-ném, htn. cseleked-ni, részesülő: cselekv-ő vagy cselekěd-ő. Értelme: szabad akaratának gyakorlatából valamit tesz, munkál, mivel. Ennélfogva igen gyakran átható igék tulajdonságával bir. Csak emberről vagy más szabad akaratu szellemi lényről mondhatni, hogy cselekszik. Áthatólag is főképen ezen névmásokra viszonylik: azt, ezt, mit, amit, amelyet, és főnévűl vett némely melléknevekre pl. jót, roszat, (jó, rosz dolgot); különben tesz, vagy csinál, pl. nem mondhatom, kárt cselekedett a tűz, a víz. Ellenben: Ezen ember sok jót cselekedett. Amit mással cselekszel, azt várjad fejedre. Km. Szent Isten, mit cselekedtem?! Amit kivántok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is cselekedjétek azt nekik. Ezt te cselekedted, nem más. Azt többé ne cselekedd. Ki mint cselekszik, úgy veszi hasznát. Közmondatok.
Gyökéhez (csel) rokonok a régi és székelyes: cseál, általánosabban: csinál, továbbá: tesz, a török kïl-mak (cselekedni); törzsével (cselek) pedig: dolog stb.