, (csek-ély) mn. tt. csekély-t, vagy ~et, tb. ~ek. 1) Kicsiny, kevés. A nagy készületnek gyakran csekély a vége. (Km). Csekély dolog szót sem érdemel. 2) Alacson. Csekély ház, csekély domb, fa. 3) Semmi jelentőséggel nem biró. Csekély baj, csekély tárgy, csekély veszteség, csekély nyereség. 4) Midőn a vízről, folyóról, patakról stb. használtatik, jelent zátonyost, épen nem mélyet. Csekély vizet könnyü meglábolni; csekély vízzel nem lehet hajózni. V. ö. SEKÉLY.
Gyöke csek (mély hangon csak, mely önálló szó) valószinüleg am. megfordított: kecs, azaz kics, kicsi, valamint a hason értelmű sekélyé sek = kes, kis.