, (csacs-ka, azaz csacs-og-ó) mn. és fn. tt. csacskát. 1) Mondjuk kis gyermekekről, leányokról, kik sokat csacsognak, vagyis igen beszédesek. Csacska kis fiú. Csacska kiz leány. Képzésre olyan, mint: locsogó locska, fecsegő fecske, bugyogó bugyka, s több más, hangutánzókból képzett ilyetén szók. 2) Mint főnév am. szócsiszár, szómalom, eleven kerepelő.