, (csatt-og) önh. m. csattog-tam, ~tál, ~ott. 1) Több ízben csattan. Csattog szeles időben a nyitva hagyott ajtó. Csattognak a harczolók fegyverei. Csattog a szél, az ostor. Csattognak az elsütögetett puskák. 2) Mondatik a fülemiléről, midőn bizonyos erőt hangját sajátságos módon ismételve hallatja, minélfogva az csattogánynak is neveztetik.