, (csat-ak-os) mn. tt. csatakos-t vagy ~at, tb. ~ak. Víztől, sártól, vagy akármiféle nedvtől mocskos. Csatakos szüretelők, pinczenapszámosok. Csatakos mosónők. Csatakos pásztorember. Esőben, harmatban, sárban csatakossá lett köpönyeg, gatyaszár, szoknyaalja. Máskép: csatrangos, csetres, czafatos, csajbos.