, (csap-u-an vagy csap-v-an) önh. tt. csappan-t. 1) Csapódik, csattanva valamibe ütődik. Csappan az ajtó, ablak. 2) Mondatik a barmokról, midőn soványkodnak, vagy a hosszasabb koplalás miatt hasok apad. Megcsappanni. Megcsappantak a sovány legelőn az ökrök. Ez értelemben a népnyelv sokszor ik-vel toldja: csappanik.